Beköszöntött a hosszú hétvége, igazán mocsadék idővel felvezetve. Elvárásaink nem voltak, szinte le is tettünk volna az ügyről, ha nem lennénk így túlpörögve.
Szombat reggel elmentünk az OBI-ba felfedező körútra. Sok mindent kell még vennünk, a legfontosabban a nyílászárók, mert ezek már várhatóan a jövő héten beépítésre kerülnek. Borzongtunk az árakon, de kezdünk beletörődni:). Az idő is kezdett jobbra fordulni, délután már a Jaromírban hesszoltunk és reménykedtünk a hasonló folytatásban. Vasárnap nem akartunk menni, mert Agöszékhez voltunk hivatalosak, legalábbis a nem fertőző egyedek:). Persze ragyogő idő volt, nem is mondhatják, hogy a kerti sütéseikre mindíg esik. Vígan készültünk a hétfői lemenésre.
Naná, hogy reggelre égszakadás földindulás, basszameg.
Mi azért nem csüggedtünk, kínunkban a pincében pakoltunk a téglákat és latolgattuk az esélyeket. Nem tudtunk lemondani a túráról, 11 körül csak elindultunk. Ugyan Adri nélkül, de nekünk is jár egy kis pihenés, nála meg minden munkanap. Meghallgattattak el nem mondott imáink, mire leértünk már nem esett és ez csak egyre fokozódott.
Gábikán kitört a bodzaláz, ezért némi ténykedés után gyűjtőkörútra indultunk. Íme a célnövény...
Ilyen is volt, a képet csak hollandok és egyes amerikai államok lakói nézhetik meg...
Az alábbiakban részleteket közlünk a Gorillák a ködben magyar változatából...
A bátor kutatónő magányos sétára indul a sűrű növényzetben...
Sokáig vár türelemmel, majd megpillantja a rejtőző vadat...
Szívós munkával magához szoktatja, majd egy doboz bodzavirággal kínálja...
Eztán már csak együtt járnak...
folyt. köv.
Az állatokról jut eszembe, a Khaled förtelmesen viselkedett álló nap. Szokott mondjuk, de igazán nem adtunk okot erre. Szétnyomasztott mindkettőnket. Nézzétek ezt a szép képet...
Édes nem igaz? Írhatnám, hogy Khaled a hős fáramászó, vagy ilyesmi cukiságot. De az igazság az, hogy ez előtt nettó fél órát visított fejhangon (a többi időben is ordíott de másért). A méretes kufferjátol, a szerencsétlen technikájával képtelen volt egy centit is felkecmeregni erre a nyomorult cserjére. Pedig ezt még az öreganyám is helyből átugorja, röhögve. Szóval csalóka a fotográfia, igyekszem hűsen tudósítani.
Andriséktól szerváltunk egy szegélynyírót, ami kifogástalan fűnyíró eszköznek bizonyult. A használata oly egyszerű, hogy Gábi és Khaled még együtt is látható eredményeket ért el...
Nagyon köszönjük, nem is hittem volna, hogy az a kis szerkezet ilyen hatékony. Ugyanaz egy kicsit elegánsabb kivágással:)))...
Avatott szemek érzékelik, hogy a fákat is felkötöttem. Pat-pat.
Végezetül egy gyors kép az ágyásról, a látszat ellenére szépen fejlődik...
Készüljetek, jövő héten házépítés, vége a céltalan ténfergésnek stb.
Lesz izgalom bőséggel, maradjatok velünk!
Éljen Andris és az ő fűnyírója! Éljen a Kisoroszi bodzatermés! Éljenek az erdőben sétáltatott kecskék! És éljen a HÁZ!
VálaszTörlésBakker a kecsét ki is felejtettem. 3 fős társaság egy kutyát és egy nyakörves kecskét sétáltatott az erdőben. Teljesen kezes volt, senki ne ijedjen meg!:)
VálaszTörlés