14. Váratlan kanyar a kanyarban (05.16. szombat)

A hét vérzivatoros eseményeinek köszönhetően, Gábika nyomott egy reset-et. Hármacskán keltünk útra.
Nagy terveink nem voltak, bár szerettem volna találkozni a csatornázó Gyurival. Gyanús nekem az ember, de egyenlőre belülről rágódom. Egyenlőre se híre, se hamva a csatornánknak.
Letelepedtünk a Ráczban egy jó kávéra, közben hiába hívogattam.

Remek időnk volt, nekikezdtünk a fűnyírásnak, gazolásnak. Khaleddel időnként bicajos köröket is beiktattunk.

Már csak a kanyarodást kell gyakorolni, egyébként pöpec...

Tájkép csata után. Ezt még gyakorolni kell, kicsit olyan a gyep mintha egy vak komondor nyírta volna...

A borsó lassan akkor lesz, hogy ilyen képeken is látható, nem csak a makrón...

Gyors pillanatkép a virágzó díszhagymáról és paradicsomról...

Igazából ezt etettem a családdal snidlingként, még szerencse hogy nem biológusok. Bocsika!:)

Erősen burjánzanak a cserjék. A nagy meggyfa teljesen kiszáradt, Adri végre azt is kiszedte. Ennek következtében a többi bukszust semmi sem tartja, ezt orvosolnunk kell...

Még pénteken lemaradtunk Májáék pereputtyáról, ezért kaptuk magunkat és a Duna mentén átrándultunk Esztergomba. Csodás egy út mondhatom, végig a kanyarban. Ebéd után érkeztünk, a cityben haraptunk egy gyrost, hambit, hotdogot. Jó kis étkezde...

Nagy volt a boldogság, a kisfiúk őrjöngtek, Lilike kontrázott. Olyan nagyon belemelegedtünk, hogy haza sem akartunk jönni. Kicsit kérettük magunkat, aztán felcuccoltunk az emeletre, alukálni.

De addig is, csapatták rendesen...

Sok képet nem csináltam, mert mi is relaxáltunk, illetve a hamarosan kezdődő építkezés részleteit egyeztettük. Maffia...

A rémségek után egy szépséggel javítok. Potenciális vírushordozónk, Európa legmegnyerőbb mosolyával...

Az éjszaka nyugodtan telt. Reggel a kerti kávézás gyönyörűségéből merítettünk erőt, Kisorosziban folytatott gigászi küzdelmünkhöz:).