6. Tavasz ahogy lennie kell (03.21. szombat)

Eltelt a hét gyorsan, de nekem így is hosszú a várakozás. Pedig otthon is akad tennivaló.
A cukkini szépen fejlődik, a vizes papírok megérkeztek. Van tehát fejlemény, az igazi mégis csak az, ha indulhatunk a terepre:)

Most is így tettünk, egy kiadós OBI buli után megrakodva indultunk Gábiért. Már érezhetően nő a forgalom az úton, indulnak a hasonszőrűek:)

Ezt a kis édest Agöszék konténeréből húztam ki, vandálok...

Ezt pedig jól el fogom ültetni benne...

Bele is csaptunk a lecsóba, Adri a megújult fűkaszánál, Gábi a tűzrakónál, Én pedig a felgyülemlett komposztot rakodtam át, a csudás új egységbe. Ez már így elég lesz, jövőre úgyis elkezdjük felhasználni...

A legnagyobb öröm még érkezéskor ért bennünket. Colombo megállapította, hogy "Jé, valaki idehordott egy földkupacot":). Gé aki amúgy éleslátásáról híres, ezúttal tévedett. Merthogy valaki egy gödröt ásott szépen, mégpedig a vízóra aknát. Személyesen csak később találkoztunk, mikor visszatért a reggelizésből. Csak annyit, hogy pár óra alatt kiásott egy tökéletes 150×150 cm-es kockát, beszarás...

Adri nagyon igyekszik újra használhatatlanná tenni, a szervízből visszatért fűkaszát. Ezúttal nem járt sikerrel, kicsit később vígan pusztította a vegetációt...

Hamar eljött az ebédidő, pedig csak a dobozt hoztam helyre, illetve impregnáltam a lépcsőt. Gereblyéztem is persze, ettől sosem fogunk szabadulni. Építhetnék köré valami menő tornaprogramot:).

Csak, hogy lássátok a fejlődést, már abroszunk is van, mert megérdemeljük...

A menü zöldbabfőzi és gombafasírt, itt készítette Gábi...

Sajnos a székek, asztal kezelése nem került ma sorra, pedig megvettük a lazúrt és az alapozót. Új életre fognak kelni meglátjátok.

Öcsibácsi már "atlettában", gatyában nyomja a showt...

A földhányást muszáj többször is megmutatnom, emberfeletti teljesítmény!

Folyt a nagy munka a dombon is, bár így a képek alapján egyre szarabb a helyzet. Ne higgyetek a szemeteknek, egyre szépül. Sőőőőt vettünk pár szőlőtövet és szépen elültettük őket. A támasztékkal megvárnám, hogy egyáltalán kihajtanak e, vannak kétségeim:)

Éled a természet, csak a veteményben nem nő semmi. Talán még korai, nem szabad türelmetlenkedni.
Bezzeg a bodza már így...

Tadam, a magnólia is elhelyezve. Később majd átültetem az egyik betongyűrűbe, de a munkálatok idején biztos itt marad...

Tájkép csata után...

Búcsúzóul az akna. Már nem aggódom az alapásás miatt, megy majd mint a karikacsapás...

Lassan merészkedjetek ki ti is, jön a szépidő, kell a D vitamin stb. Most ugyan minimum 2 hetet kell várnunk, mert következik a Khaled Szulinapi Armageddon:).

5. Aratás felsőbb szinteken (03.15. vasárnap)

Nem vetyengek az időjárásról, olyan elszántak voltunk, hogy úgyis lementünk volna, ha jégcsapok lógnak a szakállunkból. Mindent összepakoltunk, sőt egész normális állapotban hagytuk a lakást is.

Tegnap rendbe tettem az erkélyt, termett is csodás sövénynek való...

Én vezettem, mégis megérkeztünk rendben. Boltba beugrás felejtős, nem tudom mi lesz így velünk. Gyors reggelizés után mindenki szerszámot fogott.

Adri a telek előtti placcot vette kezelésbe. Nyomoronc akác mindent beborít, lassan nem lehet majd parkolni. Őt itt el is veszítettük, irtott mintha muszáj lenne.Gábi a ház körül tüsténkedett, szépen alakul a fűnyírás, tüzelés.Khaled egy ideig csapongott, majd Adrihoz pártolt szerencsénkre.Én gyorsan elültettem a kerítés mentén az otthonról hozott borostyánt.

Mire leltem?...

Bizony drága Zsifikém, ez ám a csicsókatermés. Őrületes mennyiség, pedig nem mertem nagyon túrni, nehogy mindet kiszedjem. Ez persze szinte lehetetlen, de nem vagyok mohó.:)

Mindeközben a borostyán. Remélem burjánzik majd ez is...

Khaled a megmentő, ezzel a földlabdás vegetációval érkezett. Elültettük Ágnes fája alá...

Tudom, hogy gáz a haja, elviszem fodrászhoz.

Közben beugrott Gyuri Úr, a csatornázás mestere. Pontosítottuk a feladatokat, végre kaptam árakat is.

Kicsit megdőltem, de majd kiheverem. Hamarosan kezdik a munkát, nagyon izgatott vagyok, boldogan leszünk szegények. Ilyen pompás csatornát még nem pipáltatok:). Stux!

A telek alsó fertályát le fogják égetni, aztán jön az aknaásás, vezetékezés. Tudják, hogy teperni kell, mert eztán jön az alap (kőművesünk is van!), illetve a ház. Szeretném tartani a május végi határidőt. Kedvcsináló pénzösszeg átadása után, Gyuri el, mi pedig ebédelni tértünk. Jó kis marhapöri, krumpli. Idilli nem igaz?...

Jó a kaja még rotyog, legközelebb asztal festés is lesz, a flaskákban tea van:). 

Asszem nem is kell ide fűkasza, Gábi egy közepes ollóval is csodákra képes...

A legnagyobb hőstettemet meg sem örökítettem. A gyönyörűen sarjadó másik sövénynek valót... 

Kerria japonica, avagy boglárkacserje...

A kép egy kertészeti oldalról van, a miénk mögött a rozsdás kerítés látható. A lényeg, hogy a feltörő sarjakat kiszedegettem és hosszan a kerítés mellé átültettem.

Na nem éppen sövényféle, viszont igénytelen. Még a Mája szerezte valahonnan, az ősidőkben, most jó hasznát vesszük. Csak azért nem folytattam tovább, mert a borsó következett. Pajkosan felfuthat a kerítésre, csak győzzük szüretelni.

Közben Adri kidőlt, Kulednak viszont muszáj volt baltázni. Tavaly ezt még nem lehetett, de szerintünk sokat fejlődött, simán a kezébe adtuk. Szerencsére minden végtagja meg van még, a fát később kidöntöttem:)...

A 'kiskészség' is most érkezett, itt fog új életre kelni...

Gábi rendíthetetlen, aprít mint a veszedelem. Láthatjátok, hogy a tűzrakó mögül eltűnt a köbméteres farakás, brávisszimó...

Felüdülésképpen megismertünk egy új szomszédot. Az Akácfa utca túloldalán lakik. Természetesen geológus, de magányos farkas. A férja bridzselni szeret, a fia meg csak bulizni jön. Egyedül dolgozott, segítettünk hát leszedni a madársalátát, ami burjánzik rendesen. Khaled is bedobta magát, kapott nápolyit és egy újabb rajongót...

Csodás kertjük van, rengeteg hatalmas fával. FA értitek, mint cseresznye és barack. Kegyeskedtünk felajánlani, hogy leszedjük, mert Ők biztos nem jönnek akkortájt. Őrület!!! Khaled még egy kézikocsit is kapott kölcsön, amivel az utcán lehet száguldozni. Nagyon kedves nő, kár hogy ritkán fogunk találkozni.

Munkánk másik termése az eszméletlen mennyiségű fa és széna, pedig égetjük rendesen. Kinőttük a komposztálót, jövő héten veszünk újat. Átrakjuk és megszórjuk hamuval. Isteni kis keverék lesz jövőre...

Vérszemet kaptunk a sok gyűjtögetésben, átrándultunk a Bunkeros dióját is felszedni. Ebben a mókusok megelőztek, mondjuk csak egy fél évet késtünk.

Találat azért volt, Khaled hozza, Adri már menekül...

Bizonyám, egy hatalmas dínócsont, a vak is láthatja. Gábi tavaly hajította át tőlünk, nehogy a gyerekek kezébe kerüljön:))). Páffneki, kár a gőzért, minden szart megtalálnak...

Azért van rajta a ruhám, mert közben locsolt is, főként saját magát.

Lassan szedelődzködni kellett, mert mire kivakarjuk magunkat a koszból reggel lesz.
Kalóz már tántorgott, baltát elkoboztam. Itt boltosat játszik, készüljetek senki nem fogja megúszni...

Ezt nevezem, a rendes asszony így táraz a szűkösebb időkre...

Nem lehet panasz, dolgoztunk és kalandoztunk is rendesen. Jövő héten folytatjuk:). 

4. Az osztag és alattvalóik (Március 8. vasárnap)

Elmaradt a beígért hófúvás, töröltük a múzeumi programot. Elég is volt a városi lehetőségekből, megtettük ami emberileg lehetséges. Pénteken férfibrunch (Misi, Mikko, Bence, Khaled) az újhazában, szombaton Planetárium. Nekünk legalább volt lehetőségünk regenerálódni a programok között. Gábi vesztére már csütörtökön felpattant a szopórollerre, úgy tűnik rendesen meg is hajtotta:))).

Mi reggel elugrottunk az OBI-ba, még egyszer utoljára vasárnap. Nem is tudom mi lesz velünk pont a szezonban, kizárt hogy minden meglegyen szombatig. Ilyen nagyívű építkezés közepette, borzalom. Monnyonle!
Na de cserébe nem is vettünk semmit szinte, bár az jelentős:))).

Gábika ájult testét kiszabadítottuk egy rakás dinoszaurusz alól és indultunk is.
Külön attrakció, hogy ez volt első önálló vezető utam a birtokra. Élménybeszámoló, a túlélőktől várható.

Baj nélkül megérkeztünk. A fiúk rohantak az régészásó, régészvilla!!!, régészfűrész!!! irányába és eltűntek egy nagyobb gödörben. Legalább ügyködhettünk..., volna de két dudás nem fér meg. Egymás leleteit becsmérelték, úgyhogy Gábika tovább húzhatta a beleit.

Puki és Kaki a híres paleontológusok...

Mi Adrival a dombon serénykedtünk, bár továbbra sem feltűnő. Az el nem hordott fahalmot eltüzeltük. Itt lesz a legendás szőlőlugas, ha elfelejtettétek volna. 

Közben megmetszettem a fákat, szép erős hajtásokat hoznak. Gereblyéztem is ezerrel, de nem túl látványos, ezért melléfotóztam a talicskát. Ez egy elenyésző kis rakás...

Legnagyobb örömünkre kihajtott mind a három tő tavaly ültetett málna. Már teljesen lemondtam róluk, de szívós fajtának tűnnek. A termés azért még egyenlőre nem foglalóznám a helyetekben...

És a nonpluszultra, amit még az angolkertészek is megirigyelnének...

Bizony, körbevettük az ágyást. Előtte még vetettünk bele sárgarépát is. Erre varrjatok gombot.

Már határozottan zöldül a fű...

Rövid programot terveztünk, mert a Mikkó hazatérését is be kellett kalkulálni, illetve kedvenc Génkről sem lehet "akárhány bőrt lehúzni". Máriának azonban remek ötlete támadt, találkozzunk az Ördögmalom Étteremben Visegrádon. Ők foglaltak asztalt, mert itt oltári a tumultus. A fiúk kicsit szunyáltak a kocsiban, szinte szalonképesek voltunk. Hozzáteszem nincs túl magasan a léc, a célközönség a fellegvári, környékbeli kirándulókból alakul...

Ezek a lények közvetlenül felettünk a pulton nézelődnek. Durva...

Természetesen mind pisztrángot ettünk, fokhagymás, mandulás változatokban. Gábi példás magaviseletének jutalmául szarvassültet falatozott. Már amit sikerült a Khaled szája elől levadásznia...

Kitűnő étel, majd levezetés a patakparton...

A jóból sosem elég, de szerettünk volna még világosban hazaérni. Kifejtettük a gyermekek görcsösen szorító ujjacskái közül a fél tonnánál nagyobb sziklákat, tettünk pár kört a zsilipen. Mérsékelt sírással elszakadtunk. Szuper napunk volt, ez már az igazi tavasz!