2015. július 30., csütörtök

Házépítés - közel a vég (07.25. szombat)

Visszatértünk a nagyfényes Szlovéniából és örömmel tapasztaltuk, hogy itt is gatyarohasztó meleg van.
Mi mást tehettünk volna, őrjöngve futottunk az obiba, aztán a rég látott földünkre.

A látvány mondjuk lesújtó volt, 2 hét minden aszálya meglátszódott. Szinte minden kiégett, legfájóbb veszteség a magnóliafám. Sajnos ezt nem bírta, de majd jövőre jobban odafigyelünk. Csak tudunk szerezni egy helyi közmunkást, aki akkor is meglocsol helyettünk, ha éppen nem verjük meg:).

Ezt leszámítva csodás volt a viszontlátás. Na de nem nézelődni jöttünk, hanem újra munkába lendültünk.
Külön motivációs tényező, hogy a család szerencsésebb csecsemő-óvodás-gyeses-nyugger szekciója hosszabb nyaralást tervezett meg a helyszínen. Vagyis a jövő hétre mindennel készen kell lennünk, hogy a lehető legluxusabb körülmények között pihenhessék ki a városi fáradalmakat. 

Alzheimeresek kedvéért a kiindulási állapot ez...


A szent cél érdekében a napot glettelés, alapozófestés témakörének szenteltük. Hamarosan befutott Richárd is, vígan szerelte a kapcsolókat a dühöngő oldószerszagban, miközben a Khaled, segítségképpen egy bottal piszkálta és az Örömódát énekelte saját metál verzióban. Nehezített terep, cserébe volt gulyásleves és sárgadinnye.
Meglepő módon mégis jól haladtunk. Íme...


Richárd a mi hősünk...


Így csinálják a profik...


Adrika festést imitál, közben benéz a természet...


Gürcöltünk rendesen, egész nap 40 fok volt. Bár a felhők gyülekeztek, dörgött is, de csak a fülledtség nőt egyre. Valahogy estére mégis elértük a kívánt állapotot...



Kicsit durva?...


A kutyák és macskák egymáshoz, de tudjátok...


A fürdőszoba még csak sötét verem, de a többi már hatásos...


A jövő héten lesz az igazi haddelhad. Fürdő festés és padlókészítés, Szobafestés, lakkozás 2 rétegben. Kemény buli, de igyekezni fogunk.
Mire végeztünk, már tényleg kitörni készült a vihar, mégis megúsztuk.:)


Folyt. köv. az utolsó nekirugaszkodás!

2015. július 29., szerda

Teljes műsor, végre (07.10-12. péntek, szombat, vasárnap)

Végre tesztelhettük a pénteki lemenetelt. Igyekeztem csütörtökön mindent összepakolni. Remek munkhelyem péntekenként hajlandó tőlem már fél3-kor megválni, így abszolút lehetséges a kultúrált megérkezés.
Siettem haza, felkapkodtuk az utazókat, pát intettünk Májáéknak. A szintidőnk nem túl jó, de isteni volt ott tölteni az estét.

És rögvest micsoda kincs hullott ölünkbe?...


bizony az...



jó nagy vödörrel aranyoskáim, ment is bele a komposztba...



Szerencsére nem vagyunk finnyásak, jöhetett a szalonnasütés...


Illetve katonázás...


Csodás parazsunk volt, az építkezésről megmaradt fából...


Az idő kellemes volt, a szúnyogok mérsékelten bosszantóak csak. Khaled a Gábival őshazában, mi Adrival az újhazában aludtunk. Lassan nem árt majd a kanapé, de egyenlőre az is csodás, hogy a saját tetőnk borul fejünk fölé.

07.11. Szombat

Mára vendégsereget vártunk. Ágnesék érkeztek a messzi Budapestről. A váci vonat az ő kedvencük, a családfő azonban a vadiúj bringáját is hozta. Őt Tahiban szem elől is tévesztettük, felfedező útra indult. Jeti leszállította az aprólékot. Marcellka, rutinos kisoroszizóként nyúlt el a fűben, illetve később a dunaparton.
Most csak a kispartra mentünk, bicajos, gyalogos megoszlásban.
Gábi készített addig fincsi pörit (direkt nem írtam, hogy milyen állatból). Micsoda havaii:).


Hűsöl az úri közönség...


Közben mások a betevőért dolgoznak...



Munkát mostanra már semmilyen szinten nem terveztünk, remélem nem lazulunk le túlságosan. Nagyon kellemesen múlattuk az időt, trécseltünk, ettünk ittunk.

A vendégek sajnos indulni kényszerültek, bezzeg tavaly nem voltak ilyen szemérmesek. Emlékeim szerint lehozták a sátrat és azon melegiben, egy szál ruhájukban lent is aludtak velünk:). Na jó, nőhet még a kisded, jövőre mér kicsapjuk a legelőre:).

07.12. Vasárnap

Sajnos a mai nap, már csak félnap, bár a feladat az volt, hogy egy másik pompás kertipartiba vonszoljuk át magunkat. Reggel gyorsan leszedtem az összes létező terményt. A sárga gyümölcsről kiderült, hogy a híres fosóka szilva, de ez nem vesz el az élvezeti értékéből...


Félreértés ne essék, a paradicsom és cukkíni tényleg a teljes termés, az idei év határozottan nem jött be.
Igyekeztünk rendet teremteni, mert a nyaralás előtt ez volt az utolsó körünk. Mindenféle mestereket várunk távollétünkben. Richárd befejezi a villanyszerelést (konnektorok, lámpák), Józsi betonoz és burkol, Gyuri beszereli a wc-t, bojlert, zuhanyzót. Kulcsokat szétosztottuk és könnyes búcsút vettünk.

Nem tartozik szervesen ide, de Agöszéknél végre elkészült a vágyva-vágyott fotográfia. Részünkről egy darab rabszolganagyi és négy darab vérszívó a mérleg, ti kit tudtok bedobni a házavatóbuliba?:))))

2015. július 27., hétfő

Hétvégi lazulós (07.04-05. szombat, vasárnap)

Elnézést kérek a hosszú hallgatásért, de bokros teendőim akadályoztak. Nyaraltunk egyet a napfényes Szlovéniában, csak összehasonlításképpen. Nehéz ott a mediterrán tengerparton, sehol egy festőhenger, esetleg egy kis kis csiszolásra váró bútor. Túléltük valahogy, most lássuk a korábbi nem dokumentált történéseket.

Sajnos rászoktam Adri telefonjára, mert sokkal jobb képeket készít, mint az enyém, de hamarosan kiegészítem a mondokámat további fotókkal.

Az ominózus hétvégén szombaton indultunk, nem mondom, hogy reggel, mert az azért túlzás lenne.
Mindenról a menekültek tehetnek, de ez más lapra tartozik. A partyarcokhoz csatlakozott kisMikó tesztelendő a lenn alvási hajlandóságát.
Kicsit beteg volt szegényem, finoman szólva nem volt kicsattanó formában:).

A képünk nem manipulált, bár erősen túlzó...


Egy őskori tavat is építettünk, a Tahiban vásárolt dínóknak. Árnyék az építőknek járt:)...


Munkát nem terveztünk, kissé megcsömörlöttünk. A belső festéssel, lakkozással nem tudunk haladni, míg a villanyszerelés, fürdőburkolás el nem készül. Ránk is fért a pihenés, boldogan őrjöngtünk. Volt délutáni alvás is! Aztán kimentünk a csúcsra, kisfiúk egyenesen bicajjal. Jó kis találmány, húztak mint a vadlibák. Fáramászás, búvárleckék kezdőknek és haladóknak. Gábi közben otthon sertepertélt és várt minket a kapuban. A fagyis autót már együtt vártuk. Eszkimó jégkrémek, dobozos kiszerelésben. A 6-os 3 féle magnum pakk a sláger, de idővel más ízeket is ki fogunk próbálni:).

Este tábortűz és csillagnézés...



Jó későn feküdtek le, de legalább nem volt panaszkodás. Mi adrival az új házban aludtunk, romcsisan. A fekete fólia, csatornaszag, sötétség, igazi dzsungelkaland:).

07.05. Vasárnap

Májáékat vártuk reggel, hogy dúsítsák a programot. Sajnos nem jött be a számítás, Mikkón elhatalmasodott a kór és nem óhajtott maradni. Szegények vert hadakként távoztak hamarost, mi pedig újra a szigetcsúcs felé indultunk. Szombaton sajnos nem készült kép, pedig mindig csodálatos. Khaled teljesen átkapcsolt nyári üzemmódra, hancúrozott, sarazott...


Finom kis barackot fogyasztott...


Ebéd helyett a Rácz-kertben fogyasztottunk lángost. Mág a 3/4 órás várakozás sem okozott problémát, ott még sorbanállni is kész gyönyörűség. 
Visszatérve kertészkedtünk, tervezgettünk, szokásunkhoz híven. 
Nagyon jó tapasztalat volt ez a hétvége arra nézve, hogy dolgunk végeztével is egész jól fogjuk érezni magunkat.:)