Csontvázak a szekrényból III.

Hogy lássátok nem csak másokat tudok égetni, tekintsétek meg ezt a gyöngyszemet. Micsoda változások, micsoda fejlődés. Az olajfa még sehol, a ház sehol, viszont én is tudtam húzni a kutat...

Kikelet havának utolsó napján - 03.31.

Adri hazatért, a szülinapi bulik örömben, boldogságban lezajlottak. Nem ártott azért a családi-baráti idillt kiheverni, ezért hétfőre szabit vettem ki és irány a természet.

Ez még az előző brigád munkáját dicséri, de akkor elfelejtettem megörökíteni. Zsifi fájának fogjuk nevezni...

Így áll most a meggy. Sajnos a szép öreg fánk teljesen elpusztult a noha szőlő miatt, de jön föl az új generáció...

Jó hír, hogy a teljesen "kihaltnak" tűnő szilvák is magukhoz tértek. Már csak szakértő metszésemet kell kibekkelniük...

A kép jobb alsó fertályán a kakukkfű ültetvényt csodálhatjátok egyébként.

Az igazi dolgozók nem tétlenkedtek...

Bár volt aki hamar kényelembe helyezte magát. Innen a munkásokat is jól tudta felügyelni...

Érzitek a feelinget?...

 Tájkép csinos rőzserakásokkal. Szerencsére a telek vége nem látszik, az egy megszakítás nélküli rőzserakás...

A nap végére ilyen idilli látvány tárult elénk. Fontos a jó beállítás, lassan jöhetnek az elötte-utána fotók...

A kiszipolyozott feketemunkás megpihen szedett-vedett kalyibája ajtajában. Reggel óta nem evett, de arra volt esze, hogy a legszebb fehér pólójában serénykedjen...

Szuper kis nap volt, még nem látjuk az alagút végét, de nekünk bent is jó:))))

Kirándulás lazán - 03.22

Adri 2 hétre elutazott, nem is reméltem, hogy ez idő alatt eljutunk a terepre.
Szerencsére vannak jóakaróim, így Zsifivel-Bencussal-Ágival-Kuleddel felkerekedtünk egy laza fiestára.
Csodás időnk volt, és semmi nyomasztó tervünk.

Esztergomi kolbásszal és kávéval indítottunk...

Tájkép...

Volt aki dolgozni jött...

Volt aki úgy csinált. Rendesen pusztítom a növényzetet, Zsifi felbujtása óta az élőket sem kímélem...

Ezek meg csak fotózkodnak...

Na persze ez nem igaz, Zsifi a fűrész mestere, bármelyik pasast kenterbe veri. Ágnes kifinomult tereprendezési megoldásairól már nem is beszélve.

A fiatalok leginkább gödörásás, locsolás, hangyaboly-bolygatás téren jeleskedtek...

 
Dudus csicsókája teljes egyetértésben került elültetésre a kerítés mentén. Nagyon remélem, hogy kinő. Egyrészt mert ha ez nem nő ki akkor semmi, másrészt étkezési értékén felül a szomszéd lakókocsit is ez hivatott eltakarni burjánzó zöld levéltömegével...

Ez már nem is gödör, járatrendszer. Nyáron napernyőt kell föléjük szerkeszteni...

Hazatérés előtt beugrottunk a Ráczba. Remélem nem voltunk sokkal feltűnőbbek, mint amennyire szerethetőek. Hányás, kaki alaptéma, de voltak rázósabb szövegek is.
Ettünk levest, palacsintát. Megfigyeltünk egy csomó ételt, mert nagy volt a forgalom, arra is be fogunk nevezni hamarosan.

A kerítés története III. - happy end

Felvirradt a nagy nap, remegő térdekkel mentem az ablakhoz. Yes! kék ég, várhatóan ragyogó napsütés. Ollé!!!

Az éjszakai nehézségek után nem volt könnyű a feketemunkásokat felverni, dehát a kosztért meg kell dolgozni. Gábi virgoncan fogadott, az első transzport elindulhatott. 8-9 között tartottuk a gyülekezőt. Első lendulettel beüzemeltük a régi gázégőt, vígan rotyoghatott az életmentő kávé...

A lelkesebbje egyből ásót ragadott és indult a banzáj...

A régi lak, kissé viharvert, de szeretjük. Ha minden jól megy Ő is megifjodik idén...

Csak a történelmi emlékezet számára, március 8.-án az ég kékje és a szomszéd nevetséges kerítése...

Látkép az Akácfa utca irányába. Ezeknek jórészt menniük kell, mert itt fog állni az új házikó...

Muszáj még egyet, szegények vagyunk, de jól élünk...

A többi brigád is megérkezett rendben. Kiosztottuk a feladatokat, kezdődhetett a munka. Egyesek mondjuk toborzással töltötték az időt (Vezér Igazgatóvá avanzsálva), de közben dolgoztak is, így elnéztük...

A dolgozók és kibicek brigádját néha robbantani kellett, de alapvetően szépen haladtak. A férfiak csinálták az oszlopállítást, favágást, drótozást...

Az idegesítő feleségek közben fotóztak és beszólogattak...

Az egyszemélyes brigád Á. a tűz gyújtója és őrzője, alkalmi favágó...

A legvidámabb és legdolgosabb brigád az aprítók, harmadikként kerültek a Vez. Ig. irányítása alá...

A férfiak csapata már a telek közepénél jár...

A Vez. Ig. és eredetileg egyetlen, bár kétségtelenül kiváló embere...

Egyes brigádtagok elhagyták a posztjukat és a Táposok dolgába avatkoztak. Sajnos a kajáról nem készült közelebbi kép, mindenki úgy burkolt. A menü Gábi oldalasos paprikás krumplija és a közkedvelt bajai halászlé volt. A nép nevében köszönjük a kiváló étket!...

Kissé megpihentünk, ez mégsem a 12 év rabszolgaság...

A végére maradt a legjobb, a 100 m drótháló szemenkénti beigazítása. Na ez senkinek nem hiányzott, nem is számítottunk rá. Szerencsére nem csüggedt senki, a csapatok összeálltak és indulhatott a puzzle...

Ez ám a csapatmunka...

Mondom, hogy szemenként...

Aztán már csak fel kellett akasztgatni, szemenként...

És így tovább 80 m-en...

A kisebbek közben megoldották az önszórakoztatást, mert már mindenki a fronton volt...

Hát így ért minket az este, csodásan haladtunk. Kisebb szakaszok még hátra vannak, de kijelenthetjük, hogy véghezvittük a tervet.

Mindenkinek nagyon köszönöm ezúton a részvételt, weekendház kulcsot júniustól nálam lehet átvenni:)))

A kerítés története II.

Múlt csütörtökön végre elérkezett az idő és munka után elmentünk az OBI-ba.
Az újpesti egységet választottuk, mert kutatásaim alapján úgy tűnt onnan ingyen lenne a szállítás.
Még jó, hogy ezen a ponton nem tűnt fel, hogy Budakalászon is van OBI.

Na de hiába, újpesten nem kapható a kiválasztott kerítés, sőt 120 cm-es drótfonat sem.
Adtunk egy pofont a szarnak, de ez még csak az első:).
Rögvest átvetettük magunkat a forgarasi útra. Méretek és összeillőség ellenőrzése, konzultáció az eladóval, OK.
Megvettük a drótot és a betont, illetve pár elengedhetetlen apróságot, mint gyerekméretű kerti kesztyű, három tő málna:). Ekkor úgy éreztük, hogy minden remekül alakul.

Péntekre szabadnapot vettem ki, Khaledet eldobtuk hajnalban az oviba és irány a szajréval kisorosziba. Az idő eléggé vészjósló volt, de még reménykedtem.

Lepakolás, irány haza. Útközben megpillantottuk a kalászi OBI-t, ne beugrottunk, mert az sokkal közelebb van a célállomáshoz. Természetesen hiába, mert a keresett kapu, csak a fogarasin kapható wtf.
Nem maradt másra idő, elugrottunk Agöszhöz, pár kulcs eszközért, alapanyagért.
Khaled oviból haza. Megint úgy érzeztük, hogy jól állunk, minden rendben lesz.

Khaled alvás, ébredés, Gábinál ledepó.
Irány az OBI. Teljes összeomlás, mert a pénztárnál kiderült, hogy a kapu ugyan 6 ezer, de a hozzáválasztott eredetileg 5 ezres oszlop éppenséggel 14 ezer lett a pénztárnál.
Na mondom senki sehova, pénztár bezár újra kell bootolnom.

Hosszas tépelődés, némi ordítozás, áruházi kollégák raportra hívása után úgy döntöttünk marad a cucc, csak az oszlopok számát feleztük meg. Legalább marhajó masszív, masszív és szép...

Mire előkeveredtünk, már ömlött az eső és erősen sötétedett. Még hátra volt egy kör és egy találkozó Richárddal, hogy a villanyügyet rendezzük.

Már nem voltunk túl vidámak, különösen a másnap aggasztott, mivel esőnapra nem volt esélyünk.

Drámai hangulatban autóztunk a vak sötétben, a felbontott utakon, totál dugóban.
Richárdos találkozó közben pipa. Diéta ideoda, az Auchanban feltöltöttük magunkat kakaóscsigával, kólával és megacéloztuk az akaratunkat.

Este nyolckor értünk a telekre, és hordtuk a szajrét az ömlő esőben. Kuled közben már a végét járta, de hős Gé tartotta benne a lelket.

Hazaérkezvén már csak a reménykedés maradt.
A Kuled éjszakára beiktatott még egy lázrohamot, ő sem akart kimaradni a tömeghisztériából.
Mondtam neki, hogy infúziós állványon is levisszük, jobban is lett rögvest!

A happy endet a következő bejegyzésben regélem el!

A kerítés története I.

Végre elérkezett az idő és a sok-sok esemény rohanvást követte egymást.

Az első szakaszban Májával és Mikkóval elugrottunk szemrevételezni.
Jó is, hogy megtettük, mert kiderült elég a 120 cm-es drótfonat. Az idő rémes volt, természetesen a főszervező kulcsot sem vitt magával.
A kisfiúkat ez nem zavarta, vígan dagonyáztak.
Mája légyszíves küld el a fényképeket:).

Ősburján alla Sz. József

A természetet nem lehet megállítani. Előtör a televény. Lego Chima kedvelőknek örvénylő venyigék...

 Így őrjöng a rukkola minálunk...

Itt pedig a csodás folyamat, egymást követő mozzanatai. Kukk...

Nem tökmag, de rokonok...

Ő pedig szinte már fenyeget. Ha ez így megy tovább vendégeim vagytok cukkini krémlevesre...

Mindez a huzatos, sötét kisszoba ablaka előtt...

Agyam eldobom!

A Barcika Mérgéért aggódók se izguljanak, a magok szépen gyökereznek, de a fejlemény még "szupermakróval" is nehezen dokumentálható:).