Zoltán utcai oázis - mindeközben

Gyors helyzetjelentés a palánták házatájáról.
Most még bíztató, de csak hogy annál nagyobb legyen a pofáraesés...

A zeller is kibújt, hamarosan jöhet a cukkíni!

Teljes a csapat - 2019.03.16. szombat

Pusztító csapatunk oszlopos tagja - Bodri - visszatért az anyaföldünkre. Ennek következtében víg anarchiában érkeztünk meg, és folytattuk kétes tevékenységeinket. Ez idő egynelőre jó volt, de nem sokáig...

A jó gazda szeme mindent lát, Adri gyorsan be is járta a birtokot. Hátha a rabszolgák nem végeztek el minden fontos feladatot. 'Permetezés volt? Ezt megmetszettétek? Mik ezek a gallyak? Ez mióta van itt? stb. Úrrá lettem a kísértésen, hogy egy tompa tárggyal fejbeverjem és bedaráljam a komposztba.
Inkább csináltam képeket erről a nyáron hihetetlennek tűnő jelenségről...

A csillagmohák szőnyagében, mely a régi utat takarja, még algák is vannak...

Rusztikus...

 

A bunko hajcsár...

Meg is embereltünk magukat rögvest. Gé és ifjú padavanja megújítják a napórát...

Hát ez aztán upgrade...

Én idén megint nem rendeltem levendulát. Világszégyenemben utánajártam azonban, hogyan lehet (ha egyáltalán) a meglévőket szaporítani. Tréfás vállakozás ez attól, akinek még a retek is nehézséget okoz, de lássuk.
Végy egy szépenfejlett levendulabokrot, vágj le számos zöld ágat. Pucold fel a végeit és mártsd gyökereztetőporba (job ha fásszárúaknakvaló, de nem ezen fog múlani)...

A bébik mehetnek egy dústalajú, szinte sárosra öntözött dézsába, vagy bármibe, pár hét múlva úgyis megy a kukába az egész...

Úgy érzem megtettem ami emberileg lehetséges. Gábi gyomlált, a fiúk bicikliztek egyet.

Az idő naná hogy beborult...

Ezúttal sikerült meglátogatni Csontiékat is, csodásan fejlődtek a télen, majd részletesen megmutatom. Mindent megcsodáltunk, majd onnan már egyenesen haza indultunk.

Pápá mini levendulák...

Városnézéssel tarkítva - 2019.03.09. szombat

Most már nem hagyjuk magunkat, különösen hogy vendéget is hívtunk. Az idő fos, de a java csak délután jön:).


Rendezett sorokban vonultunk Dunakeszi felé, Zsifi pincerendezési munkáit is megkönnyítendő.
Némi perszonalizált ellátmánnyal (kaksicsiga - fiúk, köröspirító - gabi, hajdinaszelet (sicc) -én) és egy lelkes Bencussal keltunk útra. Na de milyen útra. Nem először ver át a Waze, mert mikozben a körforgalmak erdejére koncentráltam már úton is voltunk az M2-es Vác felé. Nyilván rövidebb öt perccel, ha természetesen nem késsük le a kompot pont ugyanennyivel.
Na de mi nem csüggedünk, azonnal városnéző uzemmódba kapcsoltunk...

Ezen nincs mit bánkódni. Kakaós csigusz, kávé be és séta. Gének úgy beütött a kávé, hogy csak futottunk utána...

Jópofák...

Letelepedtünk az állomásnál, a fiúk próbálták kinyírni magukat...

A komp és a személyzet a régi, az viszont most ütött be, hogy ezt a romhalmazt eskövőre is lehet bérelni. Univerzális nemigaz?...

Föld...

Természetesen mire megérkeztünk eltűnt a nap és csendesen szemerkélt...

A fiúk szokásos tevékeségüket, a tempós pusztítást végezték, én megtrimmeltem a bokorzatot...

Ezek a tavaly őszi karalábék, szép hosszú tavasznak tekintették az idei telet. Kíváncsian várjuk, elkezdenek e hasasodni, vagy észbekapnak és szépen megpusztulnak, mint minden más rendes veteményünk...

Közben a könyhában is serénykedtünk, elkészült a kiváló rántotthús, stb. A komosztos dobozért bocs, tudom hogy levon a gasztronómiai élményből...

Szieszta szép új takarókkal, ezt skubizzátok...

Az idő egyre rosszabbra fordult sajnos, és talán a további örjöngéssel tölthető este is csábított egyeseket, de már nem sok mindre futotta. Inkább csináltam pár képet, hogy lássátok mi a pálya.
Íme azért egyik üdvösként, a kedvenc fajtám...

Csak mert szép...

 Mert szép lesz, bár most kicsit hervesztó...

De a legszebb, az új kukánk, szintén névnapi szerzemény...

A robbanásszerűen szaporodó eper...

 Ennyi mára, vár az Xbox!:) Folytatjuk!

Beindul a munka, permetez, ültet a nép - 2019.03.03. vasárnap

Mostmár semmi sem állíthat meg minket, hiába a rossz idő mi megyünk, mert nyakunkon a tavasz.
Népszerűságünk furcsán hullámzó, valahogy a felhők számával arányosan csökken mindig.
Majd megkérdezek egy tvjóst, vajon hogy van ez az összefüggés.

Szürke fellegek, cserébe éledező zöld gyep, másnéven vitális tarack...

Az eper máris bomba formában van. Köszönhetően Gábi átültetési erőfeszítéseinek, és az évek óta gyűjtögetett "kicsierős", másnéven komposzt áldásos munkájának...

A potyóka lassan levelet bont, ez sosem bír magával...

Hát ez kész, csontja legalább nem tört. Nem tudom eldönteni, hogy egy szomorú bibliai képre, vagy a Fűrész filmek "az áldozat ébredése" jeleneteire asszociáljak...

 

Tanakodás közben sem tétlenkedtünk, télvégi lemosó permetezés végrehajtva. Ez fontos, mert enyhe volt a tél, a kórokozók röhögve átteleltek. Eddig sem zavartatták éppen magukat, de nem szeretném, ha idén gólemmé fejlődve, vidám kalaplengetés közben, egészben zabálnák fel a gyömülcsfákat.

Közben Gé és ifjú padavanja már az új sütőt tesztelik. Klasszikus szezonnyitó zöldbabfőzi és ragacsos barna dzsuva, pardon, akarom mondani gombafasírt...

Külcsín és belbecs, tökéletes összhangban, by Marzsóék...

A sidedish inkonzisztenciájáért természetesen teljes mértékben vállalom a felelősséget! Na de viccolkodom itt, az ebéd olyannyira finom volt, hogy a Kuled kisvártatva bedobta a szundit. Én is állítólag, bár szerintem nekem csak Khd elnyomta valamelyik létfontosságú szervemet tápláló fő verőeremet.

Közben az eső is eleredt, de nem gondolta komolyan...

Úgy kipihentem magamat, hogy inkább gyorsan felkeltem és felástam a paradicsomágyást. Idén ide a mindenmás kerül a parik majd mennek egy másik parcellába. A dús komposzton, dús televény növend, ez köztudott. Remélem még nem szopolyozták ki teljesen három év kínkeserves munkájával előállított humuszomat...

Azért ez impozáns szerintem, pláne mert a magok is elültetésre kerültek részben. Szórtunk bele petrezselymet, répát, retket, borsót. Nem, nem tettem táblákat, teljesen mindegy hol mi fog nemkinőni...

Háttérben a szemétdomb, igazán impozáns látvány. Ezzel is kezdünk valamit, tartsatok velünk!

Külső helyszín - 2019.03.02

Mióta olyan szerencsénk van, hogy végre besüt az ablakunkon a nap, vérmes reményeket fűztem a palántaneveléshez. Tavaly a régi ablakokon beömlő jeges szél elbizonytalanított, de az ocsmány új műanyagnak ez nem lehet probléma. Mivel már hónapokkal ezelőtt kicsavartuk a téliálmot alvó OBIs dolgozók elgémberedett ujjai közül a szükséges felszereléseket, cask azt vártuk, hogy március legyen és  belevághassunk...

Khd evőkanállal is készült...

A paradicsomnak és a zellernek ütött az órája...

Ebben nem lehet hiba. Hacsak: a macskák kikaparják, beletaposnak, ráfekszenek, pisilnak, kakálnak. Nem locsoljuk, túllocsoljuk, bepunnyasztjuk, megfázatjuk, kiégetjük, lerántjuk, beleborítunk valamit, tollakat, villákat, kisautókat szurkálunk bele...

Lejegyzem, mert elfelejtem mit hova ültettem. A cimke a gyengék fegyvere, ne is kérdezzétek. Szóval ha elöttem a tál és az felém eső sor a zeller akkor a paradicsomok ímigyen következnek balról jobbra dobozonként: 1. fürtös, 2. fürtös cserkó, 3. befőző, 4. zebra...

 

Itt már szépen meglocsolva várják, hogy kikelhessenek...

Ugyanitt tejfölös, joghurtos poharakat nagymennyiségben felvásárolunk!

Hajrá, hajrá - 2019.02.16. szombat

Lássuk is első igazi napunkat, merthát hiába tart a lázas készülődés és tervezgetés már November óta, az mégsem az igazi.

Felpakoltuk a télen összeharácsolt kincseinket, barátainkat és irány.

Mivel Adri jelenleg Máltán él, így ő nem emelhette személyesen az esemény fényét.

Megszivatni viszont 2000 kilométerről is képes, thanks god. Nem is lenne az igazi, ha reggel nem kellene még miatta lótnifutni. Arra ugyanis volt esze - hanyatthomlok elmenekülés közben - hogy a lelkemre kösse a Jeti auto létfontosságú sétáltatását. Tavaly óta már KoltiMicó is a családunk oszlopos tagja, de a kiváló és gazdaságosan üzemeltethető Jetiautóról sem tudunk lemondani. Nem is lenne ésszerű lépés...Naszóval a baszott fogalmit kerestem álló reggel, bár tényleg minek ha aztán nélküle is elindultam. My bad. A messzeségban is fellobbanó haragomat még az sem enyihítette, hogy a ezen a napon született ez a hóhányó. Boldog Szülnapot Drágaságom!

Végre felvehettük a tűkön ülő utastársakat, jelesül Gét és a Garancsiakat. Legalább valaki miatt tényleg érdemes volt a Jetit megtartani, mert Marcika kedvence még mindig ez a böhöm majom.

Az út békés nézelődéssel telt, köszöntünk az AntikCentrumnak, a Frissnek, a Gazdaboltnak, a lovaknak, teheneknek és a falunak.

Sietnünk is kellett, mert a helyszínen további résztvevőket vártunk, akiknek friss kávét is ígértünk...

Tadam, jelentem minden egyben...

Az új telek szemétdombjáról kiásott hóvirág is megmaradt...

Még télies a táj, de fantasztikus időnk volt...

Ezt a képet nézve, jól döntöttünk azzal, hogy idei jelszavunknak a metszést választottuk...

Tavaly ősszel több új gyümölcsfát vettünk, azért mert több a hely is, meg mert az egyetlen értékelhető fánk a cseresznye beadta a kulcsot. Sokáig reménykedtünk, de végül felemésztette valamilyen gombás fertőzés. A Jánosoktól kapott barackok szépen nőnek, ezért is kaptunk vérszemet. Szóval bár a következő kép alaján nem úgy tunik, de a metszés minden csínyjabínyja a zsebünkben van...

Homályos a gömb üzenete, többen döbbenten nézik. Ez volt az új cseresznyénk, béke poraira...

Ha szakszerű munkát akarok mutatni, kénytelen vagyok az általam elvégzettet betenni, bár nem kenyerem a dicsekvés. A jövő már lelki szemeim előtt, ahogy a meghagyott teljes termő árak roskadoznak az ízletes gyümölcstől.

Ez a fúria az egyik barack (én erre szakosodtam)...

A diót megkíméltük, valamit azért enni is kell... Ez meg olyan rafkós, szerintem visszaütne, ha ollóval közelítenék...

Baj vagy nem baj a sárga zuzmó, sosem fog kiderülni...

A kisdedek mindeközben vígan játszottak a porban. Szernecsére ilyenkor még igen alacsonyan van az ingerküszöbük, bármivel beérik...

Később Zsifika is visszatért, egy ilyen bulit nem lehet kihagyni. Asszonyok a napsütésben...

Akartam permetezni, de naná hogy én is inkább trafikáltam. Szerény ebédünk megtöltötte az asztalt, de nem főztünk, elvette volna az időt a napfürdőzéstől...

Bocs de ezt muszáj, az elkészült mű. Ne hívjátok azért rögtön a Cseresznye Ombudsman-t, ez állítólag jó neki.

Remélem nem lesz azért idén túl drága a cseresznye...

A nagyobb nyomoroncok a teljes hátsó fertály feldúlásával múlatták az időt, de azt legalább elég kitartóan. Előtérben a betongyártó M bánya, hátrébb a kőfejtő. Az M bánya később tönkrement, jogutódja (akik átvették a műszerparkot is) az S bánya lett...

A művészi installációk száma is bővült, erről egyenlőre nem beszélhetek, a pilot project a málnák közelében megtekinthető...

A porozásnál márcsak a komposzthordás jobb meló, szerencsére egy legény talpon volt a vidéken...

Korán sötétedik még, de nem eléggé...

Ezzel a kedves, holdvilág trio tablóval búcsúzom, melyen a fogak számából és állapotából az egyedek életkora, téli táplálékai, illetve a vidámság foka is könnyen megállapítható.