12. A munka ünnepe szerintünk (05.01. péntek)

Akkora buli volt pénteken, hogy csak most van erőm megírni.
A társaság színe, virága tette tiszteletét. A konvoj a Thökölytől indult, tömött sorokban.
Legújabb kispajtásunk többszörösen debütált. Ha jól sejtem, autóban sem ült sosem, illetve a birtok is új volt neki. Mintaszerűen viselkedett, jöhet máskor is. Pedig felfüstöltük, eláztattuk. Vsz. még fontosabb neki, hogy édesanyja nagy mennyiségben fogyasztja a kolbászos-kolozsváriszalonnás-tepertős katonákat.

Szevasz Marcell...

Jól áll neki a természeti közeg...

Érkeztek az esztergomiak, Hernád utcaiak is. Az entrópia a maximumot érte. Ki-ki sorsára hagyva ténykedett. A nagyfiúk végre sarazhattak, mert már nincs R-betűs hónap. A kicsinyek, fetrengtek, aludtak, ettek, nyálzottak, rikoltoztak. A felnőttek attól függően tették ugyanezt, hogy éppen melyik csapathoz szegődtek:).

Egyetlen tervem, a grillező megépítése volt. Agősztől kértem szaktanácsot, mert hát Ő egyedül dobta össze.

Sejthettem volna, hogy 16 embernek, ez sokkal tovább fog tartani. 

Mondjuk a társaság érzékeny férfi tagjait már eleve tönkretette a bontott tégla lopás. Merészeltünk az évtizedek óta elhagyatott szomszéd telekről pár tucat málladozó téglát eltulajdonítani. A Mekkmester sűrűn kelepelt az igaz, de az vesse az első követ:). Next time kiengesztelem, utólag nekiajándékozom a régebben meglovasított palánkat, melyet a saját tetőjébe dolgozott bele.

Szakértők figyelik a melóst, egyben 3 évszakot is reprezentálnak, vérmérséklettől függően...

Sosem látott magasságokba emeltük az egy dolgozik, többi nézit...

Sőt...

Eddig egész jól ment. Kevés a tégla, szar a beton, de lelkesedéssel összekovácsoltuk...

Ez aztán a családi összefogás. Ha így haladunk simán összejön a 160 millás villa:)))...

Közben Szabi tűzmester akcióba lendült, hamar a máglya parazsán sültek a finom étkek. Nem volt időm lefotózni, de nem is szívatnám az éhes olvasókat. Mire mindenki jól lakott, gyűlni kezdtek a beígért felhők is sajna. Eddig azért szerencsénk volt, reméltünk.

Miután az összes kiskorú és kísérőik nekilódultak a Duna partnak, rögvest leszakadt az ég.

A takarítóbrigád még fel sem ocsúdott (a kávét sem volt időnk meginni), kapkodhattuk a bőséges szajrét iziben.

A vert hadak visszatértek és gyors logisztikai megbeszélés után, automobilokba szétoszoltak.

A szerencsésebbje behúzódott a házba, illetve mentette ami menthető volt. Sajnos a lepényhal is elúszott, véget ért a mulatság. Mi zártuk a sort és gyorsan feldoblak titeket a következő alkalomig.

Bizony a csodás Alap elkészült, délelőtt még locsolgattuk is. Délután már sejtelmesen csillog, az aranyat érő első májusi esőben...

Írói vénámat megihleti mások kétkezi munkája, de majd igyekszem visszafogni magam. Hát nem bájos?

Bónusz fotó. Az egyik éhező munkás megfújta a maradék főtt krumplit. Itt már a Stefánián cselleng vele...

Aki készített fotót, küldje csak el.

A legjobbak szerepelhetnek ezen a menő médiafelületen, ingyé.:)))