Nem árt az néha, ha az ember szerényen egy szólva szervezőzseni:).
Khaled - egyetlen kincsünk, a fényességes pukifing - 6. születésnapját közkívánatra vidéki birtokunkon terveztük megrendezni.
Mivel jetibarátunk kórházba kényszerült mi amúgy is eléggé önerősek voltunk, de ez még nem ok arra, hogy az ember mindent másokra lőcsöljön. Persze a leleményeseknek azért összejön:).
Ha tavasz akkor bográcsozás, mint olyan leginkább hal. Ki más lenne ennek koronázatlan királya, mint a bajai fenegyerek, K. Mihály úr szeretve tisztelt édesapja! Jól meg is beszéltük, hogy a harcsapaprikást tokkal-vonóval ők szállítják.
Piszok szerencse, hogy Zsifi anyánk pedig önként és dalolva jelentkezett a torta ügyintézésére. (Rossz érzés lett volna kényszeríteni:)
Mária ragaszkodott az italok felvonultatásához, Ágnes sütött. Gábi játékokkal készült. Arról már nem is beszélve, hogy a vendégek egymás utaztatását is megoldották.
Kalandos és fárasztó péntek délutáni érkezésünk...
Visszasétáltunk a Ráczba, úrias vacsorát fogyasztottuk. Szépítő alvás után, azt vettem észre, hogy semmi más dolgom nincs, mint egy pár szerencsétlen lampiont és egyebeket random felfüggeszteni a fák ágaira.
Azért ez desszantos!
Ja nem, hát olyan pinatat rittyentettem még előző héten, hogy az ész megáll. De ez tényleg minden.
Ezek után persze érthető, hogy mindenki fergetegesen szórakozott, az ünnepelt még most sem tért egészen magához. Minden vágya teljesült, de itt a bizonyíték...
A parizeres kenyerek elfogyasztása közben gondterhelten konstatáljuk, hogy semmi jelentős tennivalónk...
Jaj, hát dehogynem. Iszonytató agymunkába került amíg kitaláltam hogyan jussunk be Gé házába. A kulcsot természetesen a jetiben felejtettük, mely most darabokban Rákoskeresztúron pihent. Gondolj, gondolj, gondolj. Némi feltörési kísérlet, tévutas zárcsere ötlet után, hát nem megjárattam szerencsétlen Duduséket oda is? Azért ez nem semmi!:)))
Szerencsére nem is késtek sokat, nem kellett az ebédre várni:))). Piszt, a mester alkot...
Sorban érkeztek a jeles vendégek, Bencus-Kuled már megépítette a bárt...
"M.: Apa ennek lejár egy deszkája!
A.: Ne nézz oda kisfiam!"...
A csodás paprikás már majdnem kész...
A nép nagyja persze közben az utcán találta meg a számítását...(Fotó: TZs)
Virágszedők, a szelídebb fajtából...
Az otthonról hozott szakajtónyi ajándék is kipróbálásra került. Petang bemutató (Fotó: TZs)...
Íme fő művem, a kincsekkel teli pinata...
Az ebédről nem készült kép, mert senkinek nem volt szabad kapacitása. Nyilván fenséges volt. A B menü (túróstészta, szalonnával) szintén jól fogyott. Megérdemelt a pihenés...
Marcika is az árnyasba húzódott. Neki már két hű személyzet is jutott, élni tudni kell. Külön köszöntöm Druszámat, aki első alkalommal látogatott meg minket:)...
Mikor mind kipihentük magunkat, következett a várva-várt köszöntés. Zsifiék nagyszerűségét bizonyítja az ünnepelt átszellemült mosolya. Ninjatorta, uramfia...
Tánc...
Ajándékhegyek, egy különleges ráadással. Névreszóló takaró...
Golfkészlet...
Mindennek nagyon örült, társas, legó, vókitóki. Sorban kis is próbálták. Aztán jöhetett a pusztítás. Az ötlet bevált, ezentúl megrendeléseket is vállalok...
Rókavadászat is volt, mindenki nyert. Kép megint nem készült, mert bár a játék a lényeg, de túl lelkesen súgtunk a kölkeinknek:). A hivatalos program végeztével folytatódhatott a bandaháború. A kép bizonysága szerint Adrit is megihlette a kréta-aszfalt lehetőség. A zuglói néphangjától eltanult ROHDÉK ÓRBÁN képében. Simán letagadjuk...
Lassan véget ért a buli, mindenki hazaindult, volt akit vittek:). Kivéve minket, mert mi még másnap is maradtunk. Khaled még gyorsan a pinata martalékán edzette Misit. "Ne izgulj Misike, a Pipi neked is csinál majd!"...
Az elalvás könnyen ment, persze ilyen szuper élményekkel, csodás takaróval nem is nehéz...
Mindenkinek nagyon köszönjük ezt a kivételes szülinapot!:)
