A kerítés története III. - happy end

Felvirradt a nagy nap, remegő térdekkel mentem az ablakhoz. Yes! kék ég, várhatóan ragyogó napsütés. Ollé!!!

Az éjszakai nehézségek után nem volt könnyű a feketemunkásokat felverni, dehát a kosztért meg kell dolgozni. Gábi virgoncan fogadott, az első transzport elindulhatott. 8-9 között tartottuk a gyülekezőt. Első lendulettel beüzemeltük a régi gázégőt, vígan rotyoghatott az életmentő kávé...

A lelkesebbje egyből ásót ragadott és indult a banzáj...

A régi lak, kissé viharvert, de szeretjük. Ha minden jól megy Ő is megifjodik idén...

Csak a történelmi emlékezet számára, március 8.-án az ég kékje és a szomszéd nevetséges kerítése...

Látkép az Akácfa utca irányába. Ezeknek jórészt menniük kell, mert itt fog állni az új házikó...

Muszáj még egyet, szegények vagyunk, de jól élünk...

A többi brigád is megérkezett rendben. Kiosztottuk a feladatokat, kezdődhetett a munka. Egyesek mondjuk toborzással töltötték az időt (Vezér Igazgatóvá avanzsálva), de közben dolgoztak is, így elnéztük...

A dolgozók és kibicek brigádját néha robbantani kellett, de alapvetően szépen haladtak. A férfiak csinálták az oszlopállítást, favágást, drótozást...

Az idegesítő feleségek közben fotóztak és beszólogattak...

Az egyszemélyes brigád Á. a tűz gyújtója és őrzője, alkalmi favágó...

A legvidámabb és legdolgosabb brigád az aprítók, harmadikként kerültek a Vez. Ig. irányítása alá...

A férfiak csapata már a telek közepénél jár...

A Vez. Ig. és eredetileg egyetlen, bár kétségtelenül kiváló embere...

Egyes brigádtagok elhagyták a posztjukat és a Táposok dolgába avatkoztak. Sajnos a kajáról nem készült közelebbi kép, mindenki úgy burkolt. A menü Gábi oldalasos paprikás krumplija és a közkedvelt bajai halászlé volt. A nép nevében köszönjük a kiváló étket!...

Kissé megpihentünk, ez mégsem a 12 év rabszolgaság...

A végére maradt a legjobb, a 100 m drótháló szemenkénti beigazítása. Na ez senkinek nem hiányzott, nem is számítottunk rá. Szerencsére nem csüggedt senki, a csapatok összeálltak és indulhatott a puzzle...

Ez ám a csapatmunka...

Mondom, hogy szemenként...

Aztán már csak fel kellett akasztgatni, szemenként...

És így tovább 80 m-en...

A kisebbek közben megoldották az önszórakoztatást, mert már mindenki a fronton volt...

Hát így ért minket az este, csodásan haladtunk. Kisebb szakaszok még hátra vannak, de kijelenthetjük, hogy véghezvittük a tervet.

Mindenkinek nagyon köszönöm ezúton a részvételt, weekendház kulcsot júniustól nálam lehet átvenni:)))

A kerítés története II.

Múlt csütörtökön végre elérkezett az idő és munka után elmentünk az OBI-ba.
Az újpesti egységet választottuk, mert kutatásaim alapján úgy tűnt onnan ingyen lenne a szállítás.
Még jó, hogy ezen a ponton nem tűnt fel, hogy Budakalászon is van OBI.

Na de hiába, újpesten nem kapható a kiválasztott kerítés, sőt 120 cm-es drótfonat sem.
Adtunk egy pofont a szarnak, de ez még csak az első:).
Rögvest átvetettük magunkat a forgarasi útra. Méretek és összeillőség ellenőrzése, konzultáció az eladóval, OK.
Megvettük a drótot és a betont, illetve pár elengedhetetlen apróságot, mint gyerekméretű kerti kesztyű, három tő málna:). Ekkor úgy éreztük, hogy minden remekül alakul.

Péntekre szabadnapot vettem ki, Khaledet eldobtuk hajnalban az oviba és irány a szajréval kisorosziba. Az idő eléggé vészjósló volt, de még reménykedtem.

Lepakolás, irány haza. Útközben megpillantottuk a kalászi OBI-t, ne beugrottunk, mert az sokkal közelebb van a célállomáshoz. Természetesen hiába, mert a keresett kapu, csak a fogarasin kapható wtf.
Nem maradt másra idő, elugrottunk Agöszhöz, pár kulcs eszközért, alapanyagért.
Khaled oviból haza. Megint úgy érzeztük, hogy jól állunk, minden rendben lesz.

Khaled alvás, ébredés, Gábinál ledepó.
Irány az OBI. Teljes összeomlás, mert a pénztárnál kiderült, hogy a kapu ugyan 6 ezer, de a hozzáválasztott eredetileg 5 ezres oszlop éppenséggel 14 ezer lett a pénztárnál.
Na mondom senki sehova, pénztár bezár újra kell bootolnom.

Hosszas tépelődés, némi ordítozás, áruházi kollégák raportra hívása után úgy döntöttünk marad a cucc, csak az oszlopok számát feleztük meg. Legalább marhajó masszív, masszív és szép...

Mire előkeveredtünk, már ömlött az eső és erősen sötétedett. Még hátra volt egy kör és egy találkozó Richárddal, hogy a villanyügyet rendezzük.

Már nem voltunk túl vidámak, különösen a másnap aggasztott, mivel esőnapra nem volt esélyünk.

Drámai hangulatban autóztunk a vak sötétben, a felbontott utakon, totál dugóban.
Richárdos találkozó közben pipa. Diéta ideoda, az Auchanban feltöltöttük magunkat kakaóscsigával, kólával és megacéloztuk az akaratunkat.

Este nyolckor értünk a telekre, és hordtuk a szajrét az ömlő esőben. Kuled közben már a végét járta, de hős Gé tartotta benne a lelket.

Hazaérkezvén már csak a reménykedés maradt.
A Kuled éjszakára beiktatott még egy lázrohamot, ő sem akart kimaradni a tömeghisztériából.
Mondtam neki, hogy infúziós állványon is levisszük, jobban is lett rögvest!

A happy endet a következő bejegyzésben regélem el!

A kerítés története I.

Végre elérkezett az idő és a sok-sok esemény rohanvást követte egymást.

Az első szakaszban Májával és Mikkóval elugrottunk szemrevételezni.
Jó is, hogy megtettük, mert kiderült elég a 120 cm-es drótfonat. Az idő rémes volt, természetesen a főszervező kulcsot sem vitt magával.
A kisfiúkat ez nem zavarta, vígan dagonyáztak.
Mája légyszíves küld el a fényképeket:).