Az óriási és remek családiparty szerzeményeit, csak így két héttel később tudtuk bedolgozni.
Az idő igazán ősziesre fordult, de remek volt egy kis munkához.
Őszies tájképünk következik...
Mérőszalag, már nem tom minek:)...
Mint egy reneszánsz csendélet, nemde?...
És most következzenek az új burjánok. Obis leértékelésből és otthoni túlszaporodásból származó példányok először.
Ez a dísz!borostyán, a kerítést hivatott ápolni és eltakarni...
Lonc, obis félholt, de reménykedünk, szintén zenész...
Vadszőlő, pláne...
Egy kis vinca, ebből készül a cavington, reméljük elszaporodik, van rá igény...
Nagy tömegű borostyán egy másik szakaszon, hajrá...
Mire ezeket bedolgoztam, el is fáradtam. Pihenésképpen élvezzétek velem a termésében pompázó galagonyát, háttérben hangsúlyos HÁZ...
Most következett az igazi boldogság (lássuk be az előzőekből vajmi kevés éli meg a jövő évet) ,a csodás Vilo gyümölcsfák elültetése. Igyekeztem számolni a várható növekedéssel. A két ház közötti ösvény bal oldalára kerültek (ha Gé felé nézünk), egy kiirtandó meggy helyére, ill. 8 m-rel odébb. Hatalmas gödröt ástam, nem volt könnyű, mert már nagyon kiszáradt a föld. Tettem bele jó trágyát és alaposan belocsoltam. Még házibarkács szellőző, öntözőre is futotta. Ez a rusnya műanyag palack az, remélem működni fog...
Elégedett vagyok, remélem jól fogják magukat érezni. Később még egy fejlesztésre futotta. A családi bulin a szigetcsúcson jártunk. Még ott nem írtam le, de förtelmesen alacsony volt a Duna. Ennek következtében csodás gömbölyded kövek kerültek elő a mederből. Hoztunk is vagy fél tonnát és végre a rondácska, törött téglákat el tudtuk távolítani a tűzrakóból. Az átmérője megint nőtt vagy fél métert, de hát sok az éhes száj...
El vagyunk ájulva!:)
Te jó isten de rég voltam
VálaszTörlés