Felvirradt a nagy nap, remegő térdekkel mentem az ablakhoz. Yes! kék ég, várhatóan ragyogó napsütés. Ollé!!!
Az éjszakai nehézségek után nem volt könnyű a feketemunkásokat felverni, dehát a kosztért meg kell dolgozni. Gábi virgoncan fogadott, az első transzport elindulhatott. 8-9 között tartottuk a gyülekezőt. Első lendulettel beüzemeltük a régi gázégőt, vígan rotyoghatott az életmentő kávé...
A lelkesebbje egyből ásót ragadott és indult a banzáj...
A régi lak, kissé viharvert, de szeretjük. Ha minden jól megy Ő is megifjodik idén...
Csak a történelmi emlékezet számára, március 8.-án az ég kékje és a szomszéd nevetséges kerítése...
Látkép az Akácfa utca irányába. Ezeknek jórészt menniük kell, mert itt fog állni az új házikó...
Muszáj még egyet, szegények vagyunk, de jól élünk...
A többi brigád is megérkezett rendben. Kiosztottuk a feladatokat, kezdődhetett a munka. Egyesek mondjuk toborzással töltötték az időt (Vezér Igazgatóvá avanzsálva), de közben dolgoztak is, így elnéztük...
A dolgozók és kibicek brigádját néha robbantani kellett, de alapvetően szépen haladtak. A férfiak csinálták az oszlopállítást, favágást, drótozást...
Az idegesítő feleségek közben fotóztak és beszólogattak...
Az egyszemélyes brigád Á. a tűz gyújtója és őrzője, alkalmi favágó...
A legvidámabb és legdolgosabb brigád az aprítók, harmadikként kerültek a Vez. Ig. irányítása alá...
A férfiak csapata már a telek közepénél jár...
A Vez. Ig. és eredetileg egyetlen, bár kétségtelenül kiváló embere...
Egyes brigádtagok elhagyták a posztjukat és a Táposok dolgába avatkoztak. Sajnos a kajáról nem készült közelebbi kép, mindenki úgy burkolt. A menü Gábi oldalasos paprikás krumplija és a közkedvelt bajai halászlé volt. A nép nevében köszönjük a kiváló étket!...
Kissé megpihentünk, ez mégsem a 12 év rabszolgaság...
A végére maradt a legjobb, a 100 m drótháló szemenkénti beigazítása. Na ez senkinek nem hiányzott, nem is számítottunk rá. Szerencsére nem csüggedt senki, a csapatok összeálltak és indulhatott a puzzle...
Ez ám a csapatmunka...
Mondom, hogy szemenként...
Aztán már csak fel kellett akasztgatni, szemenként...
És így tovább 80 m-en...
A kisebbek közben megoldották az önszórakoztatást, mert már mindenki a fronton volt...
Hát így ért minket az este, csodásan haladtunk. Kisebb szakaszok még hátra vannak, de kijelenthetjük, hogy véghezvittük a tervet.
Mindenkinek nagyon köszönöm ezúton a részvételt, weekendház kulcsot júniustól nálam lehet átvenni:)))
Helló!
VálaszTörlésSzínes szagos, kicsit polkorrekt leírás.
Sehol egy erősebben csipkelődő megjegyzés... Amit már megszoktunk és várunk pedig.
Tényleg nagy fegyvertény ez a kerítés úgy látom!
És amikor lent voltatok, még ugyanúgy állt és dobta fel a lepukkant környéket?
Csodás fotók.
VálaszTörlésKérdés: Vajon ki készítette őket? :)
Megfejtés: Az egyetlen idegesítő feleség, aki egyik fotón sem látható. :(