Ajjaj, nagyobb az elmaradásom, mint emlékeztem. Kezdem is rögtön, mert megint elvesztem a fonalat.
Március idusára, egy négynaposba ágyazott kétnapossal készültünk. Mivel dől a delej, ezért korábban vittünk olajradiátort. Áldásos melegénél készültünk tölteni az estet. Rengeteg időnket szorgos vetemény beültetéssel készültünk tölteni, illetve a természet lágy ölére kívánkozó barátainkkal.
Első napon a Zsifi-Bence kombó érkezett. Az időjárás nem volt felhőtlen, szószerint. Legjobb egy kicsit dolgozni, máris nincs probléma. A szombaton obizott borsóháló kifeszítésével kezdtük. Kissé túl is tengett az energia:)))...
Hát hiába, a sok futás nem volt hiába:)))...
Borsót ültettünk két sorban, elébe pedig finom kis retket. A járókelők döbbenten szemlélik a förgeteges veteményt...
A fiúk gödröt ástak. Miután a Kuled fejjel beleesett és nem tudott kigyünni. Mi lehetne ésszerűbb, mint egy strapabíró hidat szerkeszteni föléje???...
Nehéz volt őket röptében lekapni...
Jól fogyott a meleg tea és a takaró...
A csirkehálóból a fára is jutott. A táj még nem igazán tavaszias, de közelről már látszik...
Fikuszkukisz és Fortisszimafingusz...
Ekkor még hamar sötétedett, még a régi számítás szerint. A pakolászást és búcsúzást követően a kemény mag a vérrel-verejtékkel hőszigetelt egységbe húzódott. Khaled részt vett élete első Kishont leckéjén, már esti mese gyanánt (bár inkább csak felzaklattuk:))). Az óra címe A Hosszú Kések Éjszakája, mindenkinek ajánljuk aki szeret fetrengve vinnyogni, miközben mások már alszanak.
2. nap
Még így is szépre tudta magát aludni, a háttérben a reggeli kék ég, igen bíztató...
Most, hogy jobban megnéztem, a szépség azért igen relatív dolog:))). Míg mi kávéztunk, ő megragadta az alkalmat és fotóket készített a reggeli napsütésben...
Ezek egész kiválóak. Dzsumbuj a teraszon...
Mikor eléggé felszívtuk magunkat, rendszereztük a magkészleteket. Ültetendő, palántázandó, később, ill. esélytelen kategóriába...
Gé a Bundi mögött vert tanyát, illetve gyökeret. Játékosai: petrezselyem, zeller, rukkola, ??? (már nem tudjuk mi, sárgarépa. Előtérben pártnere, az ismeretlen fa...
Az én térfelemen a tegnap emlegetett borsó és retek mellé került, snidling, karalábé, újhagyma, lilahagyma, fokhagyma. A sor megfelelő időben még folytatódik...
Hamarosan a kerítés túloldalán tolonganak majd az irigy szomszédok!...
Mindeközben Ágnessel leegyeztettem érkezésüket. Vesztükre a buszozás mellett döntöttek, de vígasztalja őket, hogy ekkora szarvashibát csak egyszer követ el az ember:).
Viszontagságos útjuk végén azonban mi vártuk őket, fenséges pirostészta ebéddel. Hát lehet ettől nem felderülni? Sajnos úgy eldisuráltuk az időt, hogy én szégyenszemre egyetlen képet sem készítettem. Hozott anyagból viszont dolgozom! Hahó!
Szokásos képünk a helyzetről, igazi tavaszi időben, csodáljátok...
Viszlát!:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése