HÁZÉPÍTÉS - Dupla élvezet (06.13-14. hétvége)

06.13. Szombat

Az ácsok, asztalosok kimenőt kaptak a hétvégére. Oka is volt neki, nem csak a puszta hedonizmus.

A vízvezetékek behúzása, még a burkolat felrakása előtt meg kellett történjen. És ha már így alakult, a lazúrozásnak is eljött az ideje. Exkluzív vendégünk Agösz reggel 7-re, bicajjal érkezett. Apai teendőit Gábi látta el, ő pedig a terv szerint önfeledten mázolt. Az entrópia növelése érdekében Májáék is jöttek, már a purdéjok és ő:)

A csapat dolgos része, gyorsan megkezdte a lazúrozást. A terv lényegi része, hogy egy réteg festék után a Duna-partra menekülünk a kánikula elől. A házban ez a fejlesztés fogadott...

Bizony, a belső víz és csatornamunkálatok pipa...

Az ajtóból már tereprendezés után ez a látvány delejezi a kitekintőt...

Univerzális a téma, innen szép nyerni. Nem kell holmi jellegzetes táji elemhez idomulni, meg beleképzelni valahova valamit. Ahogy az ősrobbanás után az jóisten megteremtette, úgy vár munkálkodó kezeinkre:).

Hamarosan teljes volt a csapat, a kisfiúk játszódtak, Lilike vetyengett, Mája életben tartotta őket. Adri, Agösz, Pipi pingált.

Hamar kész lett a réteg, szedelődzködtünk is a partra. Kirándultunk a szigetcsúcsra, Agösz még nem járt arrafelé. Szegény nem került messze a vernyogó kisdedek gondolatvilágától, kikapcsolódásnak nehezen nevezhető a program. Azt azonban visszautasítom, hogy borzalmasak lettek volna a kölykök. MINDIG ILYENEK, ha nem tűnt volna föl!!!!

Képeket hamarosan töltök, de Agösz készítette őket, én pedig nem töltöttem le időben. Szóval a csúcs csodás, bár elég zsúfolt volt. Légibemutató, sárban seggencsúszó kölkök, dunaszag. Más se kell. De kell, ezért ebédeltünk is. A pizzéria nem lesz a kedvencünk, pedig ott is remekeltünk. Hullafáradt vérszívók, 3 csirkecombos adag fényevőknek, macskasimagatás leesett villával. Tovább is van, mondjam még? Túléltük, de a kaja csak azért volt ehető, mert nagyon éhesek voltunk. 

Visszatérve, már fogyott a harci kedv. Én pingáltam, Agösz cserkót szedett az eszelősöknek. Szerintük mind kukacos volt, érdekes nekem nem tűnt fel:). Tettünk vettünk, de kiszívott minket a nap és az élet. Szuper mulatság volt. 

06.14. Vasárnap

Másnap ismét nem bírtunk magunkkal, klasszikus felállásban indultunk útnak.

Adri-Kuled szinte rögvest horgászni indult, el sem hittük. Gábival felkészültünk az akciótervvel. Lazúrozás, tereprendezés, házrakodás. Úgy is lett. Nekivetkőztem és önfeledtem pemzliztem (elnézést, tiltólistás szóhasználat:))). 

Egyszer csak érkezett egy konvoj, inspekcióra hozta az építészet és a műszaki felügyelet jeles szakértőit. Geológus kísérőjük ellenőrizte a "hidrogeológiai védőzóna A fokozat" szerinti előírások teljes körű betartását.

A Főfőellenőr vígan szunyókált a kocsiban, míg a munkások kiszálltak. Csodás meglepetés volt, remélhetően mindent rendben találtak, majd a szigetcsúcs felé távoztak:).

Én befejeztem a házat, ablak-ajtó kimaradt, mert oda még szegélyek jönnek. Nagysokára a fiúk is visszatértek, paprikás krumplit behabzsolták. Kicsit mindenki sziesztázott, ez is ritka kincs. A hétvége nagy dobása előtt, közlök pár képet a vetemény kedvelőinek.

Íme büszkeségünk. Ne tévesszen meg senkit, hogy a boltban már méteres cukkiniket kapni, puffasztott kínai szar, ez bezzeg magyarföldben virágzik...

Fura dologra lettem figyelmes gazolás közben. Látjátok a bonszáj paprika mellett a kis növényt?

Ez bizonykérem a tavalyi paradicsomtermés gyümölcse. Rengeteg apró palánta, mindehol ott vannak, mint az oroszok annyian. Szívem szakad, ezért nem húztam ki őket, győzzön a jobbik (tiltott szóhasználat megint). Talán szeptemberre lesz belőle valami:). Látkép...

A fűszerkertet bővíteni kell és érdemes, nagyon bejött...

Most pedig következzen egy szenzációs projekt. Kapaszkodjatok. 

Gé, földi javaink megőrzője és gondozója vezetésével zajlott a munka. Volt nekünk ugyanis két nyugágyunk, melyeket a hőskorban a földbirtokos vásárolt, még a pszichológiai intézetben (amit a rajzpapírról neveztek el:::). Nagyon jó szolgálatot tettek, de egy ideje a vég lehelete lengi őket körül. Egyet kint is hagytunk télire, másiknak elszakadt a vászna. Siralomvölgy, pusztulás...

 De Gé nem csügged, szorgosan keresgélt mindenfelé, egy ideig kevés sikerrel. Még mintadarabot is hurcolt, hátha valahol megfelelő nyugágyvászon akad az útjába. Ha nagy a szükség közel a segítség. Hősünk már majdnem egy boltba kényszerült, mikor kedvenc Nagymamám ötös elfekvőjében, pongyolák és caolaszappanok sűrű erdejében felfedezte ezt...

Tökéletes állapotban fennmaradt, érintetlen tekercs. Vélhetően tervgazdaság szerint működő szövőgyárból, háború után kimenekített készlet utolsó fennmaradt példánya. Egyesek azt állítják, hogy a röltexben vették balatoni telekre, de mindegy is. Mit tesz az egyszeri lány szükség idején? Egy jól irányzott judóugrással kicselezi a vaksi öregasszonyt, majd olajra lép a szajréval a sűrű wekerlei délutánban. Lássátok a csodás átalakulást...

A szabóbrigád...

Én a tűzést végeztem, ezt persze senki sem örökítette meg. Ha az interpol keresni kezdi a tekercset, mondjuk ez még jól jöhet. Erre nincsenek szavak, a végeredmény...

Átsejlik Kisoroszi legszebb színű és formájú gazdasági melléképülete...

Hétvégi munkánk gyümölcse, egészben...

A fiúk tovább rendezték a terepet, mi közben elpakoltunk, locsoltunk...

Innen folytatjuk, látszik a fény az alagút végén...