Egyszer vót, hol nem vót, vót eccer egy szegén asszony és annak három lánya.
Mindenik világszép vot és okos ment a csillag.
Étek édegétek, de hogy mibül azt csak a rosseb tudja.
Gondult egyet a szegény asszuny, erőtette a gondulatot, de nyarallani csak nem futotta a sok diszkózás mellett.
Jött szaporán a vasorrú bába, átbucskázott a fején és pateróta a faméliát szerény hajlékába.
Jótett helyébe jót várj, mondta az asszuny, s mire az egyet pislantott, lezabáták a összes paradicsomját.
Ahogy ottan múlatják az időt uriast, megirigyelé a másét lassacskán az asszon.
Nékünk is lesz fődünk pulyáim, ne ríjátok ki a két pár kancsal szemeteket, ha lósót eszünk is karácsonig, akkó is úgy lesz. Tudni köll az asszonságrul, hogy olyan erős akarattya vót, hogy attul még a hétfejű sárkán is szűkölve rottyantott a sifonérba.
Még egy kiadós devizahitöly sem tellett belé, úgy is lett...
A mesemozsár hozzád képest kutya.a..a. Őszinte elismerésem ami a szöveget illeti, és egyben nagyon gratulálok az új blog születéséhez. Ezek a fülek meg a szavazás... Van hova fejleszteni a mi kis blogunkat. Első körben talán néhány új bejegyzéssel... *)
VálaszTörléshát ez nagyon durva....... :-)
VálaszTörlésErről a meseíró oldaladról még nem ismerlek:) de nagyon jó
VálaszTörlés